KDE grafikus felület

Fejezet 3. A rendszer beállítása a kdm használatához

Ebben a fejezetben feltételezzük, hogy a gépen már működik az X Windows, és már csak a grafikus bejelentkezéshez szükséges módosításokat kell elvégezni.

3.1. A kdm beállítása

Az alap operációs rendszer a számítógép elindítása után vagy egy parancsértelmező ablakot jelenít meg, ahol be lehet jelentkezni (konzol mód) vagy egy grafikus felületű bejelentkező ablakot, ha az alapértelmezett futásszint úgy van beállítva. A futásszint értékét az /sbin/init program állítja be az /etc/inittab konfigurációs fájl alapján. A futásszintek értékei eltérhetnek az egyes Unix változatokban, de ha megtekinti az /etc/inittab fájl tartalmát, akkor valami hasonlót kell találnia:

 # Az alapértelmezett futásszint. A Red Hat Linux által használt értékek:
 # 0 - leállítás (ez NE legyen alapértelmezés)
 # 1 - egyfelhasználós mód
 # 2 - normál többfelhasználós mód (NFS nélkül)
 # 3 - normál többfelhasználós mód
 # 4 - (nem használt)
 # 5 - grafikus felületű indítási mód (X11)
 # 6 - újraindítás (ez NE legyen alapértelmezés)
 
 id:3:initdefault:  

Az utolsó sort kivéve minden csak megjegyzés, melyekből kiderül, hogy az 5-ös futásszint van hozzárendelve az X11-hez és a 3-as futásszint tartozik a karakteres módú indításhoz. Az utolsó sor azt jelenti, hogy az alapértelmezett futásszint jelenleg a 3-as (a karakteres mód). Ha az Ön rendszere grafikus felületű bejelentkezést használ most, akkor az alapértelmezett futásszint feltehetően az 5-ös.

A grafikus felület futásszintje általában az 5-ös, de néhány disztribúció eltér ettől:

A beállítás első lépéseként győződjön meg arról, hogy a kdm elindítható parancssorból. Ha ezt leellenőrizte, akkor módosítsa úgy a rendszerindítási paramétereket, hogy a kdm automatikusan elinduljon indításkor.

A kdm teszteléséhez tehát először át kell váltani konzol módba. Ehhez adja ki a következő parancsot:

 /sbin/init 3

Változtassa meg a "3" értéket, ha az Ön rendszerében nem ez a konzol mód futásszintje.

Ezután meg kell keresni az xdm program beállításait tartalmazó könyvtárt, mely általában az /etc/X11/xdm/ vagy a /usr/X11R6/lib/X11/xdm/. Ez a könyvtár tartalmaz egy Xsetup_0 nevű fájlt. Ha a kdm-et saját maga fordította le és a configure parancs nem találta meg ezt a könyvtárat, akkor egy új Xsetup_0 fájlt készített a kdm forrásai közt található sablon alapján. Beszúrhatja ezt a sort:

 kdmdesktop

a fájlba ha szép háttereket szeretne látni (képeket és változatos háttérszíneket). (Az újabb változatokban ez esetleg már nem működik, de régebben sem volt kötelező). Ha a KDEDIR környezeti változó értéke nem /opt/kde, akkor lehet, hogy be kell írni a kdmdesktop elérési útját is.

Ha a rendszer a PAM (Pluggable Authentication Modules) jogosultsági mechanizmust használja (ilyen az összes korszerű disztribúció), akkor ellenőrizni kell, hogy a PAM beállítások megengedik-e az xdm szolgáltatáson keresztüli belépést. Ha korábban már használta az xdm-et, akkor a kdm használatához semmit sem kell módosítani a PAM beállítófájljában (ez vagy /etc/pam.conf vagy /etc/pam.d/xdm). A PAM beállításainak részletes ismertetésére nem vállalkozhatunk, tanulmányozza át a PAM dokumentációját, ha nem tudja, mi a teendő (próbáljon keresni a /usr/doc/pam*/html könyvtárban).

Most már kipróbálhatja a kdm-et a következő parancs kiadásával:

 kdm -nodaemon

Ha megjelenik a kdm bejelentkezési ablaka és sikerül belépni, akkor eddig rendben van. A leggyakoribb hiba ebben a fázisban az, hogy a linker nem találja meg a megosztott Qt vagy KDE könyvtármodulokat. Ha RPM vagy DEB csomagból telepítette a KDE könyvtármodulokat, akkor ellenőrizze, hogy a kdm a megfelelő helyre került-e (általában az /opt/kde/bin könyvtárba) és állítsa be az esetleg hiányzó környezeti változók értékét. Például:

 export KDEDIR=/opt/kde
 export QTDIR=/usr/local/qt
 export PATH=$KDEDIR/bin:$QTDIR/bin:$PATH
 export LD_LIBRARY_PATH=$KDEDIR/lib:$QTDIR/lib

Ha ezután sem sikerül a kdm indítása, próbálkozzon inkább az xdm indításával, hogy ki lehessen zárni az X hibás telepítéséből vagy beállításából eredő hibákat.

Ha sikerült elindítani a kdm-et, lépjen tovább, és cserélje ki az xdm-re való hivatkozást a kdm-mel. A beállítás módja eltérhet a különböző disztribúcióknál.

Ha nem akarja megváltoztatni az inittab tartalmát, akkor nevezze át az xdm fájlt xdm.bak-ra, majd hozzon létre egy xdm nevű, a kdm-re mutató szimbolikus linket.

A következő lépésben próbálja ki, hogy a kdm elindul-e az X11-hez rendelt futásszinten. Ehhez adja ki a következő parancsot:

 /sbin/init 5

Az "5" helyett írja be az Ön rendszerében érvényes X11 futásszintértéket, ha az eltér ettől.

Utolsó teendőként pedig még módosítani kell az initdefault bejegyzés értékét az /etc/inittab fájlban, hogy a gép indulásakor automatikusan a grafikus X11 mód induljon el.

Figyelem

Mielőtt végrehajtaná ezt a módosítást, győződjön meg arról, hogy újra tudja indítani a rendszert hiba esetén. Ehhez általában egy olyan rendszerindító floppy lemez szükséges, amelyet a telepítéskor lehet létrehozni, vagy valamilyen helyreállító eszköz, például a tomsrtbt. Az adatai biztonsága érdekében csak indokolt esetben hagyja ki ezt a lépést.

A rendszer újraindítása után már a kdm grafikus bejelentkezési ablakának kell megjelennie.

Ha ez a lépés sikertelen, akkor annak legvalószínűbb oka a rendszerindításkori környezet és a kdm kipróbálásánál használt konzol-módú környezet közötti eltérés. Ellenőrizze például az /etc/X11/xdm/Xsetup_0 fájlt (és a benne meghívott összes szkriptet), hogy az elérési út nem változik-e meg nem várt módon. Ha a KDE két különböző verziója van telepítve, akkor ellenőrizze, hogy a PATH és az LD_LIBRARY_PATH változó beállításai megfelelnek-e a használni kívánt verziónak, és az indítószkriptek tévedésből nem bírálják-e felül valamelyik értékét.